Az én időm.
Nagyon szívből bízom benne, hogy holnap igazán kezdődik az én időm!
Ezt a szakaszát szeretem legjobban az évnek, egészen sokáig. Még meleg van, de nem az az őrült (amitől én teljesen meg tudok bénulni. akkor is folyik rólam a víz, ha meg se mozdulok, hát még... nem vasaltam hetek óta. a villám!)
És gondolom, holnap a nyaralók is elmennek haza, legalábbis a vendéglátósok mindig arra panaszkodnak, hogy 20-a után jelentősen megcsappan a forgalom. Akkor majd - nem bánom - néha lemegyek strandolni is, nem csak úszni. Mer egyébként nem voltam gyerekkorom óta, és úgy gondoltam, utálom. Aztán egy barátnőm levonszolt, én meg mentem a társaságért, és kiderült, hogy annyira nem gáz. Szóval van jó oldala is, na, elismerem. Azért úszni akkor is jobban szeretek.
És lehet majd nagyokat sétálni meg biciklizni nem csak este. És tornázni, mert most már nem is erőltetem...
És nyugis lesz a terasz, és meg is lehet maradni már kora délutántól.
Sivatagi város
Rejtő: Vanek úr Párizsban
Én még ilyet nem éltem!
Olyan Rejtő könyvet olvastam, ami unalmas volt, idegesítő és még az az érzésem is volt, hogy már másik könyvben olvastam ezeket a motívumokat.
Aztán a végén kitisztult, meg persze hangosan tudtam nevetni bizonyos részeknél, de néha olyan követhetetlennek éreztem a sztorit, hogy most akkor mi van? ki kivel mikor miért hogy került ez ide és ki a fene...? hogy éreztem néha, hogy most lecsapom, és inkább nem is olvasom végig!
De aztán csak nem bírtam ki...
.
Tűzijátékok
Sötétedéskor szépen kiültem a teraszra egy pohár borral, és vártam a tűzijátékot.
Az alsóörsit láttam meg a füredit. Ezek sajnos egyidőben voltak, de - őszinte meglepetésemre - az alsóörsi nagyobb/látványosabb volt, meg jobban is látszott, úgyhogy azt néztem.
Aztán még végignéztem a siófokit is, az volt a legklasszabb. Még úgy is, hogy azért elég messze van, szóval, sokkal kisebben látszott azért... A kisebbek olyan volt, mintha a talajszinten lennének, de azok is szépek voltak, hát még a nagyobbak! Szerintem akik a helyszínen nézték végig, három napig nem látnak utána. És ebben láttam a nemzeti színeket is. Meg volt egy olyan, amikor a fénycsíkok legalább fél percig folytak le az égről. Alig akartam elhinni!
Szóval - ha még esetleg nem mondtam volna - jó ez a kis terasz :)!
Egy nehéz/hosszú nap
Nekem perverz
Nem tudom, lehet, hogy egyszer majd másképp gondolom, de micsoda perverz szokás felírni élő emberek nevét a sírkőre?
Az egyik meghal, remélhetőleg öregen, egészségesen, szép hosszú élet után. A másik itt marad, remélhetőleg még sokáig, mert bár a szíve megszakad, itt van a család, az unokák... Jár gondozni a sírt, beszélgetni a társával kicsit, és hétről hétre a saját nevét olvassa a síron. Mintha már nem is tartozna ide, mint mikor még itt van a vendég, de már összecsomagolt, ebéd után indul az állomásra.
Hát, nekem ez nagggyon durva.
Pech. Vagy szerencse.
Az úgy volt, hogy elfogyott a készpénzem. Gyakran előfordul, ha lusta vagyok Veszprémbe menni, itt nincs automata a faluban...
Ezért átmentem Füredre. Pénzért, meg akkor már bevásárolok a Sparban. Arra ügyelek, hogy egy buszjegyre való mindig maradjon. Megyek az automatához, nincs a kártya. Kivettem, mikor lekérdeztem az egyenleget. Banyek, mehetek haza az utolsó 200 forinton.
Felszállok egy buszra, kiderül (mikor fordul a 73-asra), hogy nem is Paloznakra megy. Leugrok a következő megállóban, a pénztárcám fent maradt!
Benne a személyim, a lakcímkártyám, a másik bankkártyám, az ahhoz tartozó internetbankos összes adattal (most üres, de hétfőn jön rá a fizetés). AZONNAL hívom a Balaton Volánt, hogy szóljanak a sofőrnek, a háta mögötti ülésen van a tárcám. Hát azt nem lehet, majdmikor beért Veszprémbe, leparkolt, majd csak utána. Cseszd meg. Persze, hogy nincs ott semmiféle tárca. Akkor már.
Gyorsan-gyorsan letiltottam mindent, és azért tényleg vicces, hogy eltűnt az üres pénztárca, az üres bankkártya, csak az a kártyám nem veszett el, amin pénz is van :)
Viszont hétfőn először személyit kell intézni, aztán remélhetőleg azzal a fényképes igénylőlappal már felvehetem a fizetésemet...
Hogy adnak személyit, ha a világon semmivel se tudom igazolni magam???
Moga
Igen, tudom, emlékszem.
Azt ígértem, hogy nem kezdek új képbe, míg nem fejezem be legalább egy részét (a nagyobb részét) a megkezdetteknek.
De ott az a klassz kis festőszoba, kezemben az új tudással, és csak üljek és várjak, míg megint összehozok egy napot, amikor folytathatom a tanulást?
Most valami olyanra vágytam, ami nem túl nehéz, de mutatós. És nem kell gondolkodni nagyon, mert az új tudásnak csak a második leckéje a gondolkodás, és az még ugye hátravan. Tehát akár másolás is lehet (azt nagyon ritkán csinálom). Régóta szerettem volna valami sokházas tájképszerűt, csak valahogy mindig elmaradt. Az nagyjából pont meg tud felelni a jelen elképzeléseimnek.
Miután egyedül maradtam, az egész délutánom elment a neten böngészésre. Először M.C.Esher-re gondoltam, van tőle egy puzzle-m (azt egyszer meg akarom csinálni nagyba, de most túl bonyolult lenne). De több másolásra érdemes képét nem találtam. Végül egy Moga mellett döntöttem.
Sajnos a nyomtató nem tudta rendesen felnagyítani, úgyhogy mire átrajzoltam 49x29-esre, addigra fél egy lett. Akkor rákényszerítettem magam, hogy elmenjek aludni. De egyszerűen képtelen voltam, úgyhogy felkeltem, és kihúztam, hogy reggel tudjak mindjárt festeni. Nem tudom, végül mikor kerültem ágyba, mindenesetre elég kómásan keltem reggel, de végre festek :)
Relatív
Nálam vendégeskedik a barátnőm, aki úgy befordult szegény a pasi miatt.
Azóta szerzett másik pasit (váltig állítja, hogy de ő még mindig a régit szereti, de folyton az újról áradozik ;), úgyhogy egész kellemes társaság :).
Tanítgatom az internetes melóra (voltaképpen azért jött), de a tanulást hamar letudtuk, utána sétáltunk és dumáltunk és boroztunk.
Sajnos esett az eső, ezért úszni nem tudtunk, de szerencsére esett az eső, ezért nyugodtan lehetett kuksolni a teraszon, békén hagytak a szúnyogok.
Rá ugyanúgy hat ez a "klíma", mint rám, csak ő még sokkal jobban tudja értékelni. Egyrészt még új neki, másrészt Kanizsán egy jó forgalmas út mellett lakik, és gyakorlatilag kiröhögött, mikor a nyári zajos forgalomról panaszkodtam :).
Holnap folytatjuk a tanulást, a neten kívül egy film és egy cashflow a tananyag.
Megint én
Elment Gergő megint.
Fura hatással van rám, úgyhogy már majdnem nem is baj. Amikor itthon van, semmi komollyal nem tudok foglalkozni. Folyton fél szemmel rá figyelek, mint mikor még kisgyerek volt. Persze ez azért visszás, mert ő egyáltalán nem figyel már rám, szóval semennyire nem igényli az én figyelmemet. Ettől olyan hiábavaló az egész.
Hát, majd megtanulom.
Most elment, megint figyelhetem a Travian faluit, itt a váltás. Az a másik fiú, akit helyettesítettem, holnap hazajön. Mindenesetre valszeg iskolaidő alatt nem óhajtom a hétköznapjaimat azzal tölteni, hogy az ő falvait figyelgessem, úgyhogy kitalál majd szépen valamit.
A délutánom azzal telt, hogy kotortam össze magam. Válogattam zenéket, kell valami külső segítség, hogy ebből a punnyadtságból, amibe az utóbbi napokban a nagy semmire se figyelésben merültem.
És végre énekeltem is. Először, mióta újra szelel az orrom. Majdnem öt év után. Hát, mit mondjak, máshogy szól...
Házi
A csuda szöszmentes "új" műtermemben megcsináltam a házi feladatot.
A szirmokat, amivel nem végeztünk a tanárnéni-Veronikával. Most majd újra elmegyek, befejezni a hátteret. A gáz az, hogy festeni szeretnék addig is, van pár megkezdett kép, de semmihez se merek hozzányúlni. Pár óra alatt annyi apró ötletet el lehet lesni, ami neki fel se tűnik, annyira természetes, én meg rájövök, mitől nem volt nekem olyan, mint az övé.
Márpedig elhatároztam, hogy új képet most nem kezdek, míg be nem fejezem az összeset.
Gitár
Rászántam magam, és levágtam a körmöm.
Már nagyon hiányzott a gitár, de olyan régen játszottam, hogy sokat kellett győzködni magam, hogy érdemes lesz miatta körmöt vágni.
Az van, hogy autodidakta módon tanulok sok éve (persze időnként pár évnyi kihagyással...), de hiába sok éve, egyedül nehéz. Szóval kimolyolgatni könyvből olyan agymunka, hogy sokszor hagyom inkább. Ha valaki megmutatná...
Hát ez az idő is eljött. Gergő kb két éve kattant rá, ugyanazokból a könyvekből kezdte, én csak pár dolgot mutattam meg neki. Nagyon belemerült, közben a cserkészeten, egy éve meg a koleszban lettek olyan barátai, akik trükköket mutattak neki (és hát kétségtelenül sokat is gyakorol), úgyhogy már sokkkkkkkkal ügyesebb, mint én. Úgyhogy van valaki, aki megmutat nekem dolgokat :) Mostmár csak az a dolgom, hogy kiválogassam a repertoárjából azokat a dalokat, amik tetszenek nekem, megmutattatom magamnak, amikor itthon van, és kigyakorolom, mire hazajön, újakat tanítani :)
Tiszta szoba
Az üvegfestő minden kétséget kizáróan legnagyobb ellensége a SZÖSZ.
Az az 1-3 mm-nyi mindennél vékonyabb szál, ami rászáll a már majdnem megszáradt festékre, és gyakorlatilag tönkreteszi. Többé nem lehet kiszedni, és azt a tűzzománcszerű tükrösen fénylő felületet megtöri. Ha van, egyszerűen nem lehet ellene védekezni. Egyetlen megoldás, ha nincs.
Az a minimum, hogy a "műteremben" laminált lap, műanyagpadló, linóleum, parketta vagy járólap legyen a padlóburkolat, nem pedig padlószőnyeg, ami a lehető legrosszabb, és ami nekem volt.
A lakásfelújítás utolsó fázisának tervezem a festőszobát, hiszen azt nem látja senki, és nem csúnya vagy koszos, csak ha már úgyis... Mégis ott tartottam, hogy ezzel kell kezdenem, mert elegem van, hogy bekavar a sok pöszlék. De még ha azzal kezdem, akkor is hónapok múlva lesz meg!
De ma reggel arra a gondolatra ébredtem, hogy a padlószőnyeg alatt linóleum van, mi van, ha nincs leragasztva? Hát nem volt. A linóleum mondjuk bűnronda, de rajtam kívül úgyse látja senki, engem meg sokkal jobban érdekel, hogy portalan, mint a mintája...
Egy órán belül megoldódott a problémám :)
JAZZ
Az üvegfestés magától a festéktől izgalmas.
Az üvegfesték, mint anyag, érdekes. Tulajdonságai vannak és viselkedik. Úgy értem, miután befejezted a képet, ő még utána is viselkedik. Csak nagyjából kiszámíthatóan. Elképzelsz valamit, elkezded megvalósítani, és az eddigi tapasztalataid alapján megpróbálod kiszámítani, hogy ha bizonyos módon viszed fel, akkor NAGYJÁBÓL mi lesz a végeredmény. Este abbahagyod a munkát, és reggel rohansz megnézni, hogy mivé fejezte be a képedet az ANYAG.
Persze sose pont olyan, mint amit terveztél, de ha ügyesen dolgoztok, a festék és te, akkor tetszeni fog az eredmény, a maga meglepetésségével.
A festéknek van néhány kifejezetten idegesítő, korlátozó és behatároló tulajdonsága. Na arra kell a tapasztalt tanító, hogy az eddig idegesítő - sőt, sokszor képeketutolsófázisbanmikorazthiszedhogymármindenrendbentönkretevő tulajdonságait saját maga ellen fordíthasd. Jobb lett volna picit korábban tudni, amit a szülinapomon tanultam, amikor ezt a nagy képet elkezdtem, de még most is jó volt, mert nem tudtam elrontani, pedig nagy volt az esélye...
A könyv mindig jobb, mint a film.
Nem bírom elolvasni. Pedig tetszik, tulajdonképpen zseniális...
Érdekes nagyon, főleg miután láttam a filmet is, Jack Nicholson szenzációs benne (és annyira fiatal!). Persze teljesen más a koncepció, ráadásul összahasonlítgatok, keresem a szereplőket, próbálm elengedni a képet, ami a fejemben van, meg azonosítgatom a neveket.
Száll a kakukk fészkére
A film se egy vígjáték, de ezaz indián annyira plasztikusan - és közben egykedvűen - rajzolja meg ezeket a mindennnapokat, a kegyetlenkedéseket, egyáltalán azt a nyomorúságot. Nemhogy látod, simán érzed is, amit elmesél, nem bírom, egyszerűen. A történet megvan, kipipálom, sajnálom, ennél több nem telik tőlem.
Viharban
Mostmár minket is elért a vihar. Elég durva és gyönyörű.
Kint kuksolok a teraszon az "ágyamban". Olyan jó, hogy mindig északról jön az eső, én meg délre nézek, a Balaton felé persze. Szakad az eső, és igazi bolond szél van. Kicsit betekertem a napellenzőt, féltem, hogy simán letépi a szél, de így sem leszek vizes. Az eső nagyjából vízszintes, és klassz látni az utcai lámpa fényében, amivel egy magasságban vagyunk.
Vagyis mostmár csak klassz volt, a főutcán kiment a villany...
De most nem írok többet, inkább bámulok tovább kifelé, heverészve, betakarózva, ki a villámfénybe.
By(e) Kosztolányi
Ma úgy döntöttem, nem szeretem Kosztolányit.
Négy regényét olvastam zsinórban (ha nem számoljuk a Rossz orvost, amit hangoskönyvtárban hallgattam. ha számoljuk, akkor öt), ma fejeztem be az utolsót, az Édes Annát, de nekem ezzel elég is volt belőle. Van az egészben valami Csáth Gézás, na ma megtudtam, hogy unokatesók voltak.
Azt gondolom, különbséget kellene tenni a váratlan fordulatok, meg a "na majd jól odavágok valami oda nem illőt" között.
Megy a cselekmény, szépen lassan - a mi videoklipekhez szokott agyunknak kissé vontatottan is -,visszük-értjük a szálat, együttérzünk a szereplőkkel, aztán... az egyik oldalon még minden tök nyugis, némi rejtett fájdalom van, persze, de hát az elmegy, aztán a következő oldalon (mit oldalon, bekezdésben!!!) hopp, egy öngyilkosság. Nini! Az Édes Anna még durvább: brutális kettős gyilkosság! Aztán a szereplő jellemében, - már amelyik gyilkos lett és nem öngyilkos - mintha mi se történt volna. Egyszerűen annyira értelmetlen az egész, szerkezetileg, morálisan, olyan céltalan, olyan... Értem én, hogy meghökkentő akar lenni, meg izgalmas, de csak szedett-vedettség sikerült...
Szállóvendég
Szállóvendégünk volt az éjjel.
Egy kis veréb, aki a teraszon aludt.
A teraszon, ahol mozgunk, nyüzsgünk, bútorokat húzkodunk, beszélgetünk, nevetünk. A napellenző alsó rúdján gubbasztott, csak a kakinyomoktól lett gyanús. Kora este volt, de ő már javában durmolt, ránk se hederítve. Gergő karjától csak kb 30 centi hiányzott, hogy elérje, hadonászott a madárka orra (bocsi, csőre) előtt, de az csak aludt tovább. Nekem fel kellett hozzá másznom, hogy a szúnyoghálómat visszaakasszam, 15 centire tőle karistoltam a vaskampóval az "ülőrúdját", de csak aludt tovább...
Reggel, mire felébredtem, fizetés nélkül távozott... Mondjuk nem kért reggelit, ágyneműt se. És nem használta a fürdőszobát. Sajnos :)
Mindenféle
És megint Travian
Hát, végül nem jött haza a gyerek, majd holnap. Nem is baj, legalább elintéz nekem valamit. (Nem a fenét nem baj... :( )
Új helyettesítenivalóm lett a Travianban. Egy vadidegen srác, csak úgy megszólított, segítenék-e. Mellesleg mostanában gyakran előfordul... Émmeg mondtam, mért ne, úgyis hazajön a gyerek, az ő két faluja helyett bevállalhatok egy másikat.
Aha! A srácnak két faluja van, és támadják feszt, úgyhogy csak kamilláztam, mikor megláttam! Én meg nem tudok úgy helyettesíteni, hogy jóvanránézeknéha, csak úgy, mintha a sajátom lenne. Hurcolkodtam, ide-oda, agyaltam... Végül is jó volt, kis izgalom, meg legalább megtanulom, mi vár rám, mikor már nekem is akkora "birodalmam" lesz.
Van olyan, aki több mint 100 óra múlva ér ide. Szentséges ég, mit akar ez olyan messziről??? Vajon hányan jöhet, hogy megéri eljönnie?